Lumen : Két karomban ringatva |
Két karomban ringatva
Lumen 2007.12.06. 10:56
A torz nappalokat magadban hordoztad némán, zokogó csended elvetélt, mint bábbölcsőben haldokló lepkeszárny. ( Két karomban… ringatva…)
Testünkre nyújtózik a meztelen éj búvó ölelése, ránk zuhan a lomha vénhold sápadt fénye. Ruhátlan árnyunk lassan kúszik felfele.
Ujjaim hajadba fonom, pilláiddal játszom, pihegő sziluetted körül mosolyom táncol.
Hangomba bújsz reszketve, e ringó félhomályban, hogy a vajúdó hajnal ölében… egy lüktető szárnycsapással, újra születhess a mának.
Hajnali szél, karcold álmaink tükörfalát, játssz vad futamokat a bíborég-zongorán. Hisz a néma ködhomályban csak Isten márványkönnyei koppannak.
Széthullott szilánkjain, a Csend ordít odakint…
Benn himnuszokat zengsz fülembe, szorosan beléd zárul lélegzetem. Csupasz létembe burkolod magad … bennem élsz, s én csak veled lélegzem…
|