Esőcseppek
lena1 2007.10.07. 23:25
Kopog az eső a poros ablakon, szívemben éled a múló fájdalom, nézem, ahogy cseppjei hullnak, nap hevétől felszáradva a semmibe jutnak. Ilyen az élet is, mi elkezdődött egyszer, s most tovatűnik délibábként, egy villanásnyi perccel. Kutatom a jövőm merre is lehet, merre keressem az eltűnt éveket. Hiába tagadom, visszajár az emlék, mi itt rejtőzik bennem, s mitől fáj a szív még, mert nehéz feledni azt a régi álmot, mi valaha éltetett, mire szívem vágyott. Talán a sorsom büntet vétkeimért, mit elkövettem ellened, talán egy érzés kísért még a múltból, mit visszahozni nem lehet. Keresem a célomat minden erőmmel, de meg már nem lelem, az esőcseppel elpárolgott, csak a könnyek nyoma maradt, összetört szívemen.
|