Pillangó
lena1 2007.10.07. 23:24
Álmomban ma boldog voltam, egy patak partján álltam, a víz felett lepkék szálltak, a sűrű félhomályban. Színes szárnyuk mesésnek tűnt, ahogy röpködtek a szélben, s ezer apró csillagfény gyúlt, mely ragyogott az éjben. Néztem ahogy párosával lepketáncot jártak, suhanva az éjszakában, csak egymásra vágytak. Nem számított jelen, sem múló pillanat, az sem számított, ha jött a pirkadat, élvezték életük röpke perceit, s nem kérték számon múltjuk éveit, tudták, hogy a varázs nem tarthat soká és repülni kell, amíg van hová, mert ma kell élni, holnap lehet késő, a sors nem lesz mindig oly elnéző, hogy megadja az érzést mire sokszor vágytunk, hát éljünk csak a mának, hogy ne tűnjön az álmunk. Szeretnék Én is lepkeként élni, gonosz világ helyett egy másikat nézni, s megtalálni benne mindazt a szépet, mit, tudom nem találok, mert elvesztettem végleg.
|