Hiába
tamiska 2007.10.14. 16:24
Nyárt ígérő csendes őszi estén, Hársak alatt ballagtam halkan, Mint megszállott, kit nem enged a szép, Egy dallamot dudorászgattam.
Ferde árnyak nyúltak át az úton, Hulló levél vitte a szemem, Egy tavaszi langyos ébredésre, Mint e dalra, úgy emlékezem.
Akkor még sehol sem nyíltak rózsák, Tóhoz érve hattyúk sem úsztak, De lendülő szelek bátorítón; Most merj! Akarj! Ébresztőt súgtak.
Érted nyúltam, de megcsúfolt sorsom, Szenteletlenül törött az oltár… Verset írtam tavasz ígérettel, Hiába, Te már sehol sem voltál.
|