Már magamban beszélek
tamiska 2007.10.14. 16:17
Lágy puha párna a délutánom, A levegő imbolygásba kezd, A napsugár végső táncát járja, S a templomon vérzik a kereszt.
Nyugágyamban zsibbadt tagjaimat Igazgatnám, de tettre fárad, A lusta mindegy-akaratban, Gondolatom csapongva árad:
Látok hegyeket, bújó völgyeket, Szántóvetők kaszányi vágyát, Értem a fáradt hazatérőknek Magukba hulló hallgatását.
Diófalomb alatt szenderegve, Álom keres, tapintó csend van, Szemeimre hálót sző az alkony, S árnyékot őszülő hajamban.
Minden szépemből csak Te hiányzol, Virág ilyen, ha illattalan, S én, kiben ezer bomlások hívnak: Kimondlak, de nem hallom szavam.
|