M�lik az id�, egyre gyorsabban halad,
nyom�ban megs�rgult eml�k lihegve szalad,
sietnek az �vek is a kertek alatt,
ha nem lohol, egyed�l marad.
�gy rohannak a napok, h�napok, �vek,
m�g �n mag�nyba z�rt k�falak k�zt �lek.
M�r nem zajos, nyomaszt�n csendes az �let,
egyed�ll�t �l rajtam, s b�r�m�n �get.
F�lek, ezt�n j�n m�g a sok f�jdalom,
szerelem sem z�rget m�r �reg v�ramon,
nevet, od�bb perd�t gyeng�den v�llamon,
mondd, mit tegyek? - ezt a csendet ki nem �llhatom.
Z�rja be szerelem sz�vemen a reped�st,
hozza mag�val az �nfeledt nevet�st,
megsz�nik akkor a folytonos keserg�s,
nem lesz f�jdalom, nem lesz remeg�s.
Leomlanak akkor a rideg k�falak,
fel�m a boldogs�g t�rt karokkal szalad,
kezemet szorosan fogva velem marad,
mosolyogva n�z, �r�l, hogy t�rsa akad.

2006. december 11.