|
ldsban
arnytk 2007.10.19. 21:55
LDSBAN
Ftyolos szemekkel
kvetem lass lpteit.
Tem mell mosolyt knl,
aggdn felm nz, s ahogy
tvolabbra mozdul, arca
szeld trdsbe fordul.
Lztalan fekszem,
de erm mg messze,
valahol flton hever
a mgttem hagyott
tereken. Tndm
a rem nehezed
terheken, mikzben
grcss khgsbe
menekl a vdekezs.
jabb s jabb karokat
nveszt a tdmbl
felszakad fjdalom
lom-keresztje, s n
tartom, mg brom,
hisz’ megtanultam:
Jt, s rosszat vinni kell,
ern fell sem eresztve.
Elcsendeslt shajt simt
a reggel napsugaras fnye,
s mg tndve felnzek
az gen ksz felhk
fodros hab-rvnybe,
a megmaradt vek remnyt
lthatatlan rzsafzrknt
a vgtelenbe szmolom.
rva lelknk hlsan
sszesimul, s a Szeretet,
vn krnk fondva,
ld kegyelmet koldul.
Nem kutatjuk, mirt
grdlnek ajkunk fel
a knnyek, csak nzzk
egymst, s hisszk,
hogy egytt most mr
minden knnyebb.
Mr nem kutatjuk, mit
temet a tvoli mlt
a szemnk sarkban
meghzd szarkalbban,
de rtjk, mi mozdul
az adni akarsban,
s ltjuk mr, miknt
takarja le ftylval a kor
az szbe hajl veket.
Csak legyen mg id
megksznni,
hogy az t
idig elvezetett…
2007.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
