Vigy�l az �lmaimon t�l,
s r�p�ts magaddal a val�s�gba!
Legy�l elcsitult viharom
b�k�t hoz�, �kes sziv�rv�nya!

Csend vagyok, mely nesztelen
fekszik el�tted – mint meztelen
l�lek az Isten templom�ban.

B�kess�g az otthonom.
Arcod, hangod �rint�s�t
v�gyaimba �gyazom,
s hagyom, hogy ringasd
�rtem mozdul� karodon.

F�ny vagyok, mely feh�ren
ragyog el�bed, s �rzi l�pted,
hogy el ne t�vedj…

M�r oly r�g�ta suttogom
�r�kl�tbe s�rt b�natom
– de most a sz� �szrev�tlen
�tform�l�dik ajkamon.

Mert �rted dobban a sz�vem
– �tl�pt�l l�lek-kapumon.
T�l a val�s�gon,
t�l a v�gyakon.

Tagadom, vagy v�llalom:
m�s�thatatlan t�ny,
hogy mell�m szeg�dt�l
Sorsom �rta utamon.

S m�g itt vagy,
e k�pl�keny csod�t,
f�ltve-merengve
tov�bb �lmodom.

B�r elfojtan�m,
de nem tudom…

2006. m�jus 26.