M�r magamban besz�lek

L�gy puha p�rna a d�lut�nom,
A leveg� imbolyg�sba kezd,
A napsug�r v�gs� t�nc�t j�rja,
S a templomon v�rzik a kereszt.

Nyug�gyamban zsibbadt tagjaimat
Igazgatn�m, de tettre f�rad,
A lusta mindegy-akaratban,
Gondolatom csapongva �rad:

L�tok hegyeket, b�j� v�lgyeket,
Sz�nt�vet�k kasz�nyi v�gy�t,
�rtem a f�radt hazat�r�knek
Magukba hull� hallgat�s�t.

Di�falomb alatt szenderegve,
�lom keres, tapint� csend van,
Szemeimre h�l�t sz� az alkony,
S �rny�kot �sz�l� hajamban.

Minden sz�pemb�l csak Te hi�nyzol,
Vir�g ilyen, ha illattalan,
S �n, kiben ezer boml�sok h�vnak:
Kimondlak, de nem hallom szavam.