Hullnak a megs�rgult, el�rvult levelek,
a f�k �gai feket�n, hideg t�lre v�rnak, 
de az �n, sz�vemben mindig megmarad,
csod�s eml�ke, ennek a sz�p ny�rnak.
A ny�rnak, mit nem vesz t�lem az id�,
mert itt bel�l az �rz�s mindig �lni fog,
s az utols� percig, m�g l�legezni tudok,
k�t karodba z�rva, a rabod maradok.
Tudod, az �vek m�r elsz�lltak felettem,
nem hittem, hogy �jra, szeretni akarok,
att�l a perct�l, hogy nekem adott a sors,
egyed�l �rted �lek �s �rted harcolok.
Nem engedem t�bb� ezt a boldogs�got,
mely oly sz�pp� teheti a t�n� napokat,
megtartom �r�kre az utols� szerelmet,
mi val�s�gg� tette a legszebb �lmomat.