V�n t�lgyfa lombja alatt egy kopott kis padon,
r�gi cs�kb�l font sz�nes �lmunk m�g visszav�r,
s ahogy a t�jat k�r�l�leli a csend, �gy v�rok �n is,
hogy az elt�nt �rz�sek j�gg� dermedt szikr�ib�l,
fel�p�tsem a m�ltat, s a j�v�t, mi m�g nekem j�r.
L�bunk alatt  els�rgul� avart taposunk a f�ldbe ,
vele a r�gi �let�nket, mi t�l�nk f�ny�vekre sz�ll,
s az �thatol� izz� napf�ny a s�r� lombok m�g�tt,
tal�n egy v�laszra, s a visszaj�r� szerelemre v�r.
Az �szi sz�l n�m�n jajdul megfakult sz�v�nkben,
nincs m�r v�gy, s boldogs�g, mi k�t karj�ba z�r,
csak semmiv� v�lt rem�nyeink utols� hajsz�lai,
melyben a sz�v�nk kapaszkodik, m�g az �ra j�r.
Voltak igaz v�gyaim, s volt �lmom, mir�l hittem,
hogy a szeretethez nem kell, csak egy k�zfog�s,
mely �rzi a  sz�pet �let�nkben, ha nem engedj�k
szor�t�s�t k�t kez�nknek, �let�nk ak�rhogy is f�j.