Most azt�n f�lek, ahogy elsz�llnak felettem az �vek,
s ahogy l�tom, hogy reszket� v�nek sz�ml�lgatj�k
a h�tral�v� napokat, miben m�r nyoma sem maradt
sz�mukra az emberi mivoltnak.. F�lek, �gy titkon
magamban, hogy nem lesz egyszer holnap, s a m�t
mit jelenleg �lek, nem v�ltja fel a b�borsz�n� hajnal,
s egy elhalkul� jajjal nem leszek r�sze az �letnek,
miben m�g v�rn�m a szerelmet �br�ndos sz�vemmel,
s hitemmel, mit ac�l edzett� tett a nem csitul� v�gy.
Oda�t, nem tudom l�tezik-e �rz�s, van-e szerelem,
vagy t�voli helyeken lesz-e sz�momra egy kis hely,
ahol rem�lek, vagy a l�tt�l a tudat is futva menek�l,
lelk�nk a s�ri s�t�ts�ggel s�rva szembes�l, nem lelve
utat egy m�s vil�g fel�, hol boldogan n�zhetn�nk �j
c�lok el�, mit nem �rny�kolna felh� sz�ntelen, s nem
volna f�lelem, mi naponta fel�rli, �thatja b�s sz�vem.