Kopog az es� a poros ablakon,
sz�vemben �led
a m�l� f�jdalom,
n�zem, ahogy cseppjei hullnak,
nap hev�t�l felsz�radva
a semmibe jutnak.
Ilyen az �let is, mi elkezd�d�tt
egyszer, s most tovat�nik
d�lib�bk�nt,
egy villan�snyi perccel.
Kutatom a j�v�m merre is lehet,
merre keressem
az elt�nt �veket.
Hi�ba tagadom, visszaj�r az eml�k,
mi itt rejt�zik bennem,
s mit�l f�j a sz�v m�g,
mert neh�z feledni azt a r�gi �lmot,
mi valaha �ltetett,
mire sz�vem v�gyott.
Tal�n a sorsom b�ntet v�tkeim�rt,
mit elk�vettem ellened,
tal�n egy �rz�s k�s�rt m�g a m�ltb�l,
mit visszahozni nem lehet.
Keresem a c�lomat minden er�mmel,
de meg m�r nem lelem,
az es�cseppel elp�rolgott,
csak a k�nnyek nyoma maradt,
�sszet�rt sz�vemen.