Meg�rtam. Le�rtam, amikor meg�llt
nekem az Id�.
Rekedt hangon rik�csolt egy fogatlan
v�nasszony-eml�k, angyalok cs�ngtek
ez�st sz�lakon feslett d�szlet� sz�npad
felett, kezeikb�l csak �gy hullt a porr�
morzsol�dott, �vek-gy�rte szavak
milli�rdnyi szemcs�je. Megk�vezettek
gy�m�ntokat mosolyogtak az es�t�l
borzas sz�l� nap reggel�n vakk� v�lt
esetlenek l�bai el�. Holdn�lk�li �gboltot
im�dkozott sosemvolt hit�vel viaskodva
megint az anya, k�t�nye sz�l�n k�v�t�l
barnult csipk�t cifr�zott a v�gtelen h�tk�znap.
�rtatlan apr�val fizetett keny�r�rt a l�ny,
ragaccs� v�lt m�toszt maszatolt megduzzadt
f�sz�lakra, �gy remegett. Kicsit megbillent
a F�ld, semmibe veszett az �s�k �ltal
kim�velt tud�st hirdet�k gondolata. Aki
sz�lt, nem hallotta. Aki n�zett, nem l�tta.
Aki elkezdte; nem fejezte be, aki �gy hitte,
bev�gezte; feleszm�lt, s mez�telen talp�t a nagy
hidegs�ghez csapva rohant a Kapuhoz.
Meg�rtam. Le�rtam, amikor meg�llt
nekem az Id�.