R�lad �lmodtam az �jjel. �lmomban ism�t
a szob�db�l lett szent�lyben voltunk, mint r�g.
Milyen m�s volt minden! �s sokkal hidegebb
t�n’, mint akkor, decemberben. Mint k�t idegen,
�gy �lltunk egym�ssal szemben. Csak az a k�t
k�nnycsepp a szemeden csillogott �gy, ahogyan r�g,
tudja az �g, mi�rt, de az �n szemem is f�nyesebben
ragyogott, mint szokott. Tenyeredbe fogtad arcomat.
Most nem simult egy�v� test�nk sem, ahogyan
r�gen meg�rt verseink egykor. Most a gyertyaf�ny
sem t�ncolt a szoba h�tiszta mennyezet�n, �s a r�g
hallott dallam sem j�rt kering�t talpunk alatt…
Az id�, l�m, elszaladt. �s az �lom sem maradt
tov�bb hajnaln�l. Csak p�rn�mon, -ki tudja mi�rt-,
k�t k�nnycsepp. Meglehet, egybeforratlan sebek�rt.