Ahogyan eltervezt�k, �prilis elej�n a p�rommal �sszeb�toroztunk, �s ism�t visszanyertem Sz�nyeg takar�t�si jog�t, mely - �szint�n sz�lva - s�t�t foltk�nt �rny�kolta be boldogs�gomat. Meg kell jegyeznem, hogy Sz�nyeg ragyogott, amikor �jra tal�lkoztunk. Any�som a vegytiszt�t�kat megsz�gyen�tve t�k�letesen �jj� pucov�lta Sz�nyeget, a rohad�kot. A p�rom m�g mindig szerette. Bek�lt�z�semkor �gy l�ttam, hogy Sz�nyeg szinte g�nyosan tekint r�m a padl�r�l:

- Na ugye, hogy �n gy�ztem, te b�na?

Ezt az �zenetet hordozta Sz�nyeg nap, mint nap. Sajnos Any�som �ldozatos munk�j�nak gy�m�lcs�t nagyj�b�l egy napig �lvezhett�k, mert a D�g m�snapra visszav�ltozott mocskos �nmag�v�, sz�sz�s, hajsz�las, fak� arc�t mutatta, egy cseppet sem hasonl�tott arra a sz�nes egy�nis�gre, melyet Any�som faragott bel�le. �gy gondoltam, hogy nem hagyom legy�zni magamat, ez�rt nem vettem tudom�st Sz�nyeg koszlott kin�zet�r�l. Ezt b�rtam �gy h�rom napig, majd d�h�dten neki�lltam porsz�v�zni. Hogy, hogy nem Sz�nyeg ragaszkodott a mocsk�hoz. A porsz�v� nem b�rt vele, k�l�n�sen a hajsz�laim okoztak sz�m�ra igazi gondot. Azt�n j�tt a k�r�mkefe, sz�nyegtiszt�t�s v�z. Sz�nyeg �jra sz�p volt. De tudtam j�l, hogy egy nap a boldogs�g, s t�rni kezdtem a fejemet, hogyan tudn�m megoldani azt, hogy legal�bb k�t napig tisztess�gesen mutasson. A probl�ma gy�kere – f�j� ezt kimondani – az �n hossz�, sz�ke hajam volt. Sz�nyeg mag�hoz �lelte minden egyes elhullott hajsz�lamat, mintha legal�bbis valami titkolt c�lja lett volna vel�k. M�rpedig egy hossz� sz�ke hajsz�l �tven r�vid feket�nek felel meg, ha tekintetbe vessz�k koszos�t�si k�pess�g�t.

Nem mondom, hogy kiz�r�lag Sz�nyeg miatt v�gattam r�vidre a hajamat, de azt mondom, hogy komoly s�llyal nyomott a latba a lehet�s�g felcsillan�sa, hogy ritk�bban kell esetleg pucolnom a Szem�tl�d�t. �s �gy is lett. Fele annyiszor sik�ltam, mint addig.

T�rt�nt azonban valami, amire senki nem sz�m�tott. Az egyik szob�t h�l�szobak�nt akartuk haszn�lni, �gy sz�pen kifestett�k, berendezt�k. M�r csak egy sz�nyeg hi�nyzott a k�zep�r�l, valami vid�m, mint�s, kellemes darab, amin �r�m a j�r�s, ami otthonoss�, melegg� teszi a h�l�szob�nkat. De bizony a sz�nyegek dr�g�k, �s igaz�b�l nem is tetszettek a megtekintett p�ld�nyok. M�gnem, egy napon, szinte sorsszer�en bedobtak hozz�nk egy sz�r�lapot, amelyen egy �ruh�z a hiperolcs�, divatos sz�nyegeit hirdette. Azonnal elrohantunk abba a bizonyos hipermarketbe – amely egy�bk�nt f�k�nt �lelmiszereket �rul – hogy megn�zz�k a sz�nyegeket. Int� jel lehetett volna sz�munkra a t�ny, hogy nem v�g szervesen egy �lelmiszer �ruh�z profilj�ba a sz�nyeg, de mi csak a nevets�gesen alacsony �rat, �s a eszm�letlen�l divatos k�llemet l�ttuk. Amint megpillantottuk a sz�nyeget, tudtuk, hogy a mi�nk lesz. �n tapogattam szak�rt�en, �s b�logattam, hogy ez bizony min�s�g, ez nem olyan, mint Sz�nyeg, ez egy egyszer�, h�l�s otthonoss�g, mi t�bb, egy darab ny�r. Sz�p t�glav�r�s sz�n�vel azonnal belopta mag�t a sz�vembe. A p�rom is egyet�rt�n mosolygott, l�ttam, hogy neki is tetszik az �j szerzem�ny. M�retre is �ppen passzolt, a sz�nvil�ga is odaill�nek bizonyult, h�t megvett�k. Diadalmasan vitt�k haza a zs�km�nyt. Haza�rve r�gvest leter�tett�k a h�l�szoba szabadon hagyott parkett�j�ra, �s ugyanazzal a tulajdonosi b�szkes�ggel n�zegett�k, mint annak idej�n Sz�nyeget. Ekkor �rkezett meg az Any�som. Amint megl�tta az �j sz�nyeget els�padt. � m�r tudta, amit mi nem.

- N�zd milyen sz�p! – lelkesedtem. – Ez nem lesz �m olyan bajos, mint a m�sik! L�tod? Sokkal, de sokkal jobb anyaga van!

Nagyon akartam, hogy igazam legyen. Nagyon akartam, hogy szerethessem ezt a darab ny�rt. Az Any�som csak h�mm�g�tt, hogy sz�p, meg t�nyleg divatos, meg hogy milyen sz�p sz�nes. Nem akarta elrontani az �r�m�nket. Mag�ban pedig azt gondolta, hogy r�videsen mi is r�j�v�nk arra, amit � m�r tudott: hogy megvett�k Sz�nyeg kl�nj�t, Sz�nyeg II - t.