N�h�ny �ve vettem egy sz�nyeget. Egy modern, vid�m, sz�nes, absztrakt mint�s sz�nyeget. Betettem a nappali k�zep�re, �ppen passzolt, gy�ny�r�en feldobta a minimalista b�torzatot.

- Hah, de sz�p. – gondoltam. – Ak�r egy darab ny�r.

N�zegettem, le�ltem a fotelba: csod�ltam. �t�ltem a kanap�ra: csod�ltam. B�multam az ablak fel�l, az ajt� fel�l, mindenfel�l tetszett.

Im�dtam.

Le�ltem a k�zep�re, onnan n�ztem a t�v�t. Hasra fek�dtem rajta, �gy olvastam. �lveztem az �j, divatos sz�nyegemet. Tulajdonosi b�szkes�ggel haszn�ltam eg�sz nap �s eg�sz este.

M�snap arra �bredtem, hogy az arcomat a reggeli napf�ny simogatja, melengeti. Els�, boldogan mosolyg� pillant�somat Sz�nyegre vetettem, de a l�tv�ny, mely fogadott lehervasztotta a napsugaras mosolyt az arcomr�l. A sz�nyeg koszos volt. Reggeli f�nyben, hat�rozottan koszos volt. Feh�r, sz�rke sz�sz�k, hossz�, sz�ke hajsz�lak t�mkelege, �s m�g ki tudja, hogy mi minden mocsok bor�totta sz�ps�ges sz�neit. Sz�nyeg nem volt tetszet�s. Sz�nyeg egyenesen ronda volt.

- Te j� �g, Sz�nyeg! Mi a fene t�rt�nt veled egy �jszaka alatt! – k�rdeztem, b�r tudtam, hogy megkattantam, ha egy sz�nyeghez besz�lek.

- Ez lehetetlen! – motyogtam – Ez teljess�ggel lehetetlen.

Felr�ztam magam letagl�zott �llapotomb�l, �s nekil�ttam kipucolni Sz�nyeget. Ser�nyen porsz�v�ztam, v�g�l m�g k�r�mkef�vel is v�gigtiszt�tottam, hogy megszabad�tsam a hajsz�laimt�l. Sz�nyeg �jra a r�gi lett. Ragyog�, sz�nes, darab ny�r. Haszn�ltam is boldogan, �r�mmel, tulajdonosi b�szkes�ggel.

M�snap reggel, mikor r�pillantottam, ism�t a koszos, f�nytelen, hajsz�las Sz�nyeg n�zett vissza r�m.

- Mi a fen�t csin�ljak veled? - bosszankodtam, majd nekil�ttam, �s kipucoltam, kivakartam a koszb�l. De m�r nem szerettem �gy. M�r nem tetszett annyira.

Aznap m�r nem r�la t�v�ztem, �s az olvas� b�zisomat is visszahelyeztem, a k�t napig Sz�nyeg miatt elhanyagolt fotelba. Eltelt egy h�t, �s minden �ldott napom azzal kezd�d�tt, hogy Sz�nyeggel viaskodtam.

- Te akarod ir�ny�tani az �letemet? �n �ljek te�rted? H�t abb�l nem eszel! – gondoltam m�rgesen.

K�s�bb, m�r elker�ltem, r� sem l�ptem, r� sem n�ztem. Egy id� ut�n, m�r kifejezetten gy�l�ltem, �s nem voltam hajland� kitakar�tani. Elj�tt az a nap, amikor minden sz�vf�jdalom n�lk�l elhat�roztam, hogy kidobom. Aznap az �cs�mmel telefonon besz�ltem - aki akkor k�lt�z�tt �j lak�sba a bar�tn�j�vel – �s elmondtam neki, hogy kidobom Sz�nyeget.

- Te teljesen h�lye vagy? – k�rdezte megr�k�ny�dve. – Azt a gy�ny�r�, divatos sz�nyeget? Te nem vagy �p, n�v�rk�m! Add nekem! �gysincs sz�nyeg�nk.

- Nem teszem ezt veled Tes�, az a sz�nyeg maga a pokol, hidd el! Napi takar�t�st k�v�n, meg fogsz t�le �r�lni! – v�laszoltam minden lebesz�l� k�pess�gemet bevetve.

- Majd �n megoldom. – mondta magabiztosan. – Csak add ide!

- H�t j�l van, vigyed, a ti�d. De azt�n nekem nem panaszkodj, magadnak kerested a bajt!

�gy t�rt�nt, hogy Sz�nyeg az �cs�m�khez ker�lt. Nem is panaszkodott az �cs�m, ahogy meg�g�rte, de ak�rh�nyszor n�luk j�rtam, l�ttam, hogy nem l�p a sz�nyegre, �s undorral n�z r�, ha valami�rt musz�j r�pillantania. Eltelt k�t �v, Sz�nyeg m�g mindig az �cs�m�kn�l dekkolt, �n pedig boldog voltam n�lk�le.

�j alb�rletbe k�lt�ztem, ahol irt�zatosan nagy volt a nappali, a parketta pedig meglehet�sen viseltes. Az �n kis sz�nyegeim nem takart�k a kopott padl�r�szeket. Gondoltam, hogy veszek egy �j sz�nyeget, ennyit megengedhetek magamnak. Id�k�zben az �cs�m�k �gy d�nt�ttek, hogy eladj�k a lak�sukat, �s �tmenetileg kib�relnek egy kisebbet. Ott azonban padl�sz�nyeg volt minden szob�ban, �gy Sz�nyeg feleslegess� v�lt. Felh�vott:

- Ne haragudj, Tes�! – mondta – De �n kidobom ezt a rohad�kot!

El�sz�r nem v�gtam, hogy kir�l besz�l. Azt�n leesett. Az �n �cs�m egy h�s volt. K�t �vig t�rte Sz�nyeget. Elmes�ltem a p�romnak, hogy mit tervez a testv�rem, aki azonnal Sz�nyeg v�delm�re kelt:

- Ne csin�lj�tok m�r! Ide, hozz�d t�k�letes lenne az a sz�nyeg! Amikor el�sz�r voltam a tes�d�kn�l, az els�, ami megragadott, az a sz�nyeg volt. Azt nem szabad kidobni! – magyar�zta nekem. Nekem!

V�g�l meggy�z�tt. M�r szinte el is felejtettem, hogy milyen gy�l�letes, ut�latos is volt Sz�nyeg, �gy visszafogadtam. K�t h�t m�lva k�z�ltem a p�rommal, hogy azonnal kidobom a rohad�k szem�tl�d�t. M�rmint Sz�nyeget!

Erre � kital�lta, hogy cser�lj�nk sz�nyeget. N�la egy vil�gos, nehezen koszol�d� sz�nyeg volt, azt akarta velem elcser�lni a mocsok Sz�nyegre. Azonnal belementem a cser�be, b�r n�mileg aggasztott, hogy az anyja hogy fog vele boldogulni, �s mennyire fog engem el�tkozni. Az�rt a csere ut�n egy nappal k�z�ltem is vele, hogy �n ki akartam dobni, csak a fia nem engedte, �gyhogy engem ne k�rhoztasson, ha lehet.

Most a p�rom anyja harcol Sz�nyeggel, a sz�rnnyel. A p�rom szereti. Nem � takar�tja. Ha minden j�l megy, �prilisban �sszek�lt�z�nk. �prilist�l �jra felvehetem a keszty�t.

DE �N KIHAJ�TOM A KUK�BA A ROHAD�KOT, HA ADDIG �LEK IS!