Felh�v�rban felh��gyon felh�l�ny megpihent, l�bujjhegyen j�rt mindenki, hogy �lm�t nem zavarja meg semmi sem. T�rt�nt egy meleg j�niusi napon, hogy felh�l�ny s�rva �bredt, mert csipkefelh�s �lm�t megzavarta egy �lnok cselekedet. Cik�z� vill�mokat sz�rt az �g Istene, s d�rg�tt a mennybolt, s�rt m�r mindk�t szeme. Felh�l�ny a f�lelemt�l reszketett, de egy h�s felh�lovag megmentette a napsugaras k�k eget. Felh�l�nyka simult volna szerelmes felh�lovag karj�ba, ha � hirtelen el nem t�nt volna az �gi csat�ba.  Ekkor sz�ve sajgott, s szem�b�l a k�nny apr� patakba folyt. Felh�kir�ly, s kir�lyn� nem n�zhette t�tlen�l, hogy egyetlen l�nyk�juk b�s �lomra szender�l. K�zh�rr� t�tett�k: hogy jelenjen meg t�st�nt az a lovag, kinek haj�ba belekapott a forg�sz�l, s megv�vta az egek vill�ml� csat�j�t, s nem hagyta mag�ra f�radt felh�parip�j�t. Nemsok�ra a sz�rke felh�lovag megjelent, s vitte felh�l�ny sz�v�t a boldog-k�k tengeren. Felett�k az�ta ragyog a Nap f�nyl� sugara, tett�kre sok kis felh� a bizony�t�k, s tudjuk, hogy az �gen is van csoda.